Elrejtsem az arcomat?

A kérdés bővebben így szól: Megjelenjek-e pedagógusként a Facebookon, illetve ha regisztráltam magánemberként, akkor is pedagógus vagyok?

Varga Richárd (hallgató, zenész) mondta a Digitális Pedagógus Konferencia kerekasztal beszélgetésében ( Rövidített változat 9:15-től ): "A tanárok szerepe a kommunikáció, hogy tudjanak a gyerekekkel kommunikálni. Itt kommunikáció alatt nem csak azt értem, hogy beszélni, hanem lássák, hogy azt az anyagi kultúrát ismeri a tanár. Abból a világból jött Ő is amiből mi. Tehát Ő nem egy idegen, nem kívülálló, hanem igenis Ő közénk tartozik. Ez egy jelzés a diák felé, hogy én ismerem a Te világodat, tudom használni, tehát megbízhatsz bennem."

A fentiek fényében azt mondhatjuk, hogy a címben feltett kérdésre a válasz egyértelműen: NE. 

A következőkben kifejtjük, hogy hogyan jelennek a meg a pedagógusok a közösségi hálóban. Miért jó ez diáknak pedagógusnak egyaránt? Milyen jó és rossz szokások vannak? Miért ébred kétség a pedagógusokban?

Véleményünk szerint egy tanárnak is ugyanolyan joga fent lenni Facebook-on, mint bárkinek. Nem kellene, hogy ebben gátolja senki és semmi.

Diákként néha sokkal könnyebb elérni a tanárt a Facebookon, mint várni a mailjét. Egyszerűbb és gyorsabb a megbeszélés chaten. Lehetőség van tanulói és szakmai csoportok létrehozására, csoportokhoz való csatlakozásra, események szervezésére, körkérdések közzétételére, valamint hivatkozások, fényképek megosztására. Ezeket tekintetbe véve jó, ha a pedagógus rendelkezik FB profillal.

Ajánljuk figyelmetekbe Lévai Dóra a "Facebook tanárszemmel" című prezentációját.

Pedagógus típusok  a Facebookon:

• Gondolkodó: Komolyan veszi, hogy pedagógusként más megítélés  alá esünk, mint a többi felhasználó. Online életében mindig körültekintő és soha nem  posztol/oszt meg olyan dolgokat, amiket nem  szívesen hallana  felolvasva egy értekezleten! Viszont időközönként vagy rendszeresen ír olyan bejegyzéseket/oszt meg olyan hivatkozásokat az üzenőfalán, amelyek másokat is gondolkodásra késztethetnek.
• Kreatív: A Facebook-on valósít meg tanulási projekteket. Virtuális osztálytermeként használ FB csoportot, és el tudja érni, hogy működéséhez a diákok is aktívan hozzájáruljanak.
• Megfigyelő: Általában nem oszt meg semmit sem, nem kommentel, esetleg néha lájkol. Viszont rendszeresen figyelemmel kíséri, hogy mi történik az üzenőfalon. Figyeli tanítványai megnyilvánulásait, fotóit is. Ezeket legföljebb másnap a tanáriban kommentálja rosszallóan.
• Magamutogató:  Egy pedagógus is, ahogyan a diákoktól is elvárnánk, válogassa meg a felkerülő képeket. A kihívó, magamutató, alig takaró ruhákban való fotózkodás nem előnyös a tanári szakmában levőknek. Pl. ha valakinek a hobbija azt kívánja, hogy alig-ruhában legyen, az rendben van. De attól még nem kell feltenni egy közösségi portálra, hogy a diákjai nézegessék. Gyakran oszt meg olyan fotókat is, amin bemutatja legújabb párját, hétvégi buliját, sminkjét, cipőjét, ruháját stb.
• Politizáló: Bejegyzései nagyrészt aktuálpolitikai eseményekhez kapcsolódnak. Ezzel kapcsolatos képeket, cikkeket, posztokat oszt meg, és ezeket lájkolja, kommenteli. Nem hagyva kétséget pártszimpátiáját illetően.

Mint minden tipizálásnál, itt is megállapítható, hogy léteznek a típusok közti átmenetek, illetve olyan pedagógusok, akik helyzettől függően más-más típusba tartozhatnak. Például lehet valaki kreatív-magamutogató, aki iskolai munkájához eredményesen használja a fészbukot, miközben további tevékenységére a magamutogatás a jellemző. Nem kívánjuk az összes lehetséges kombinációt elemezni. Ezt rátok bízzuk. Ha valaki úgy érzi, hogy saját maga vagy ismerősei a fenti típusok alapján nem besorolhatók, akkor szívesen vesszük, ha kommentben leírja az általunk fel nem fedezett típust. Természetesen a posztot is kibővítjük az új típussal.

Miért merülhet fel bennünk az, hogy IGEN, rejtsük el magunkat?

Nem tartjuk elfogadható  viselkedésnek (a diák részéről), ha  egy olyan személy jelöli be  tanárát, aki az ,,ereszd el a hajamat" hétvégi bulikhoz van szokva, mely  után mind a ,,60" képet felteszi, hogy lássák milyen életet él  esténként. Szóval szerintünk fel kellene világosítani a diákokat, hogy ez  mennyire tanár-diák kapcsolatromboló és gondolkozzon el: ha már  bejelöltem a tanáromat, helyénvaló ez a viselkedésem, órán is szívesen  elmesélném neki, hogyan bulizok én? Miért jelölöm én be a tanárt  egyáltalán, mi a célom ezzel? 

Mi a helyzet, ha a tanár rejti el magát? Milyen okai lehetnek, hogy egy tanár álnéven regisztrál?

A tanár példakép, nemcsak az iskolában, hanem az utcán, az interneten, így Facebook-on is. Figyelnie kell, hogy ha tanítványai az ismerősei, akkor milyen posztokat, fotókat, csoportokat, stb. oszt meg az ismerőseivel, mert lehet közte olyan, ami a tanítványai számára nem publikus. Ennek véleményünk szerint az az oka, hogy nagyon sok tanár sem tudja, hogy mi a lényege a közösségi oldalaknak, ezért ugyanúgy, mint a diákok, mindenfélét kiírnak még akkor is, ha esetleg később törlik az adott posztot/képet. Mert ugye tudod: bármit csinálsz a facebookon, nyomot hagysz magad után (digitális lábnyom), amit utólag már késő visszavonni.

Miért regisztrál egy tanár álnéven? El akar bújni a tanítványai elől. :) Ennek több oka lehet, például: a tanulók zaklatják a tanárt; a diák ismerősünk, és úgy ír ki rólunk mindenféle sértő dolgot stb. Jó megoldás lehetne ilyenkor a feliratkozás funkció, így csak a publikus posztokat láthatnák a tanítványai.

Az elején egy hallgatótól idéztünk. A posztot zárjuk egy gyakorló pedagógus dr Ujhelyiné Szeverényi Irma véleményével: "Igyekszem az értékeket megjeleníteni adatlapomon. Igyekszem megtanulni minden közösségi szabályzatot. Tanulom, hogy miként lehet élni, és nem visszaélni szabadság-adta nagy lehetőségeinkkel. Ezért remélem, hogy a közös nyelv birtokában szót értve együtt haladhatok rám bízott gyermekeimmel az örömpedagógia útjain."

Elrejtse-e egy pedagógus az arcát a Facebookon, illetve egyáltalán megjelenjen-e ott? Úgy látjuk, hogy ez továbbra is dilemma. Mi azt tartanánk jónak, ha minél több gondolkodó-kreatív pedagógus jelenne meg a közösségi hálózatokon.